Írta: Dr. Zöldi Tamás, kisállatgyógyász szakállatorvos,
szakmai lektor Dr. Fodor Kinga PhD., kutató állatorvos

Érdemes-e menhelyrõl örökbe fogadni kutyát?

Igen, állatvédelmi szempontból nagyon dicsérendõ dolog, többnyire a biztos haláltól mentünk meg egy élõlényt. A menhely nem szanatórium, a legtöbb helyen a gazdára nem talált állatokat elaltatják. Egy megunt, kidobott, szenvedõ és halálraítélt kutyát (állatot) befogadni és szeretni az egyik legnemesebb cselekedet, amit csak megtehetünk a kutyákkal (állatokkal) szemben.

 

Alapjában véve igaz, bár a keverékek ugyanúgy ki vannak téve a fertõzõ betegségeknek, mint fajtatiszta társaik.

Nem igaz, a keverékek ugyanúgy mûködnek, mint a fajtatiszta kutyák, ugyanúgy megbetegszenek, ha nem oltatják be õket szakszerûen.

Általában 7-8 hetes korban kezdjük az oltásokat. A túl korán beadott védõoltás az anyai ellenanyagok jelenléte miatt nem hasznosul a kiskutya szervezetében.

Ha héthetes korban kezdjük az oltásokat, legalább négy oltásra van szükség két hetes idõközzel. A lényeg, hogy 12 hetes kor  elõtt nem szabad abbahagyni az oltásokat, ugyanis erre az életkorra alakul ki biztosan az immunrendszer válaszképessége a  védõoltásokra.

Gyakorlatilag minden megszületett kölyökkutya férgesnek tekintendõ, mert a vemhesség és a szoptatás során az anyaszervezetbõl származó féreglárvák nagy számban telepednek meg a kölykökben. A kutya és macska férgeinek nagy része veszélyezteti az ember egészségét is, ezért erre a dologra nem árt nagyon odafigyelni.

Elsõ féregtelenítés kettõ hetes korban, onnantól kezdve két hetenként legalább 3-4 alkalommal. Felnõtt kutyákat elég félévente kombinált féreghajtóval féregteleníteni.

Nehéz kérdés. Elég, ha arra gondolunk, hogy évezredekig nem léteztek kutyatápok és a kutya- mint állatfaj- ennek ellenére nem pusztult ki.
Kétségtelenül vannak elõnyei a tápetetésnek. Tudományos eredményeken alapul a tápok összetétele- a kutya élettani igényeinek megfelelnek. Nem kell fõzõcskézni, készen van, csak oda kell adni az állatnak, ezáltal használatuk kényelmes és idõtakarékos. Ma a tápok olyan széles választéka áll a gazdák rendelkezésére, amely szinte a kutyák (és macskák) minden igényét kielégíti. Már nemcsak az ízek, és a különbözõ életkoroknak (növendék, idõs stb.), élettani állapotoknak (vemhes, szoptató stb.), betegségeknek (húgyköves, elhízott, cukorbeteg stb.) megfelelõ tápok közül lehet válogatni, hanem megalkották már kimondottan az egyes kutya- és macskafajtáknak való tápokat is. A tápetetésnek azonban vannak korlátai is, sok állat mutat allergiás reakciót a tápok egyes összetevõivel szemben. Érdemes neves gyártó jó minõségû termékeit választani. Itt is igaz a régi bölcsesség, miszerint legtöbbször az olcsó a drágább. Akár kész tápokkal, akár házilag, otthon összeállított keverékkel etetjük a kutyánkat, a táplálását mindig beszéljük meg állatorvossal. A különbözõ táplálék-, vitamin- és ásványianyag-kiegészítõk adásával pedig bánjunk nagyon óvatosan, és csakis állatorvosi javaslatra, állatorvosi felügyelet mellett adjuk az állatnak

Az etetések száma 3 hónapos korig lehet napi négy, három és hat hónapos kor között napi három, hat hónapos és egy éves kor között napi kettõ, egy éves kor fölött napi egy. A nagy- és óriás testû fajták késõbb válnak felnõtté, így náluk másfél éves korig még megengedhetõ a napi kétszeri etetés. Minden egészséges, megfelelõ kondícióban lévõ, felnõtt kutyáknak elõnyös heti egy koplaló napot beiktatni, túlsúlyos ebeknél pedig kifejezetten javasolt a további elhízás megelõzése végett. Az etetések közötti idõszakban ne legyen táplálék a kölyök elõtt, a maradékot minden esetben vegyük el elõle. Tiszta, friss ivóvizet állandóan, a nap minden percében biztosítsunk számára, ezt legalább naponta egyszer cseréljük ki!

Ha az életkorának és fajtájának megfelelõ, jó minõségû táppal etetjük, fölösleges, sõt sok esetben még kifejezetten káros lehet kiegészítõket adni.
Ha házi ételmaradékon tartjuk, vagy egyhangúan tápláljuk, szükség lehet kiegészítõkre. Mindenképpen kérdezzük meg állatorvosunkat, melyik készítményt ajánlja és milyen adagban, nehogy túllõjünk a célon. A feleslegben adott vitamin és ásványi kiegészítõ több kárt okoz az anyagcserének, mint amennyit használ. Bizonyos szituációkban - nemcsak növendékkorban - indokolt lehet vitamin és/vagy mikroelem bevitel, pl. szoptatás, idült betegségek, idõskor esetén. Azt azonban mindenképpen tartsuk szem elõtt, hogy ha olcsó maradékokkal, és e mellett különféle drága táplálék-kiegészítõ készítményekkel etetjük a kutyát, nem biztos, hogy olcsóbban jövünk ki, mintha megvennénk a minden igényt kielégítõ, jó minõségû, viszonylag drágább tápot.

Orvosi értelemben valamilyen szövet vagy szerv rendellenes fejlõdését értjük alatta, a kutyás köznyelv általában a csípõízületi dysplasiát emlegeti így. A tudomány mai állása szerint ez egy rendkívül bonyolult öröklésmenetû, sok génhez kötõdõ bántalom, amely kialakulásában a genetikai tényezõk mellett igen nagy szerepe van a környezeti hatásoknak, különösen a táplálásnak és a mozgatásnak is. A betegség részleteinek ismertetése meghaladja az itt rendelkezésre álló tartalmi kereteket. A lényeg röviden: Fõleg nagytestû kutyák veszélyeztetettek, a túletetés és az erõltetett mozgatás jelentõsen fokozza a genetikailag hajlamos egyedekben a betegség kialakulásának kockázatát .

A természetben a ragadozók sem kifilézve fogyasztják el a zsákmányállataikat, hanem „szõröstül-bõröstül”. Ebbe a csontok is beleértendõk. A csontok magas kalciumtartalmára szükség van a kutyának saját életfolyamataihoz. Kétségtelen tény, hogy a szilánkosan törõ csöves csontok (elsõsorban víziszárnyasok, valamint öreg kakas és tyúk végtagcsontjai) okozhatnak nyelõcsõ vagy bélsérülést, ezért, ha lehet, ezeket kerüljük! Lehetõleg baromfi vagy nyúl lapos csontjait adjuk (pl. farhát, mellcsontok) azok nem fognak problémát okozni. A nagyobb, fõtt csöves csontjok rágcsálása (pl. sertés vagy marha combcsont és lábszárcsont) kiváló elfoglaltságot nyújt a kutyák számára, és élettanilag is jó hatással bír, emellett a fogaikat is tisztítja, így adásukat kifejezetten javasoljuk. A túl sok csont etetése azonban szorulást okozhat kutyáknál, ennek legjellemzõbb, és a tulajdonos által is könnyen észrevehetõ tünete a szinte hófehér, kemény és bogyós, nehezen ürülõ (a kutya ürítés közben fel-fel nyüszít) bélsár megjelenése.

Nem igaz. A nyers húsok etetése egyéb szempontból viszont aggályos lehet. Baromfifélék húsa gyakran tartalmazhat Salmonellát és egyéb ételfertõzõ baktériumokat, amelyek akár emberre is veszélyesek lehetnek. Nyers sertéshúst vagy vadhúst se adjunk kedvenceinknek, mert ezek akár halálos kimenetelû vírusfertõzést vagy férgességet okozhatnak.

Nem így van. A sajtok magas biológiai értékû fehérjéket tartalmaznak, így egészséges kutyáknak nyugodtan adhatók. Ugyanakkor vegyük figyelembe, hogy a sajtok sótartalma nagyon magas, ezért keringési elégtelenségben szenvedõ, vagy szív- és vesebeteg állatoknál az adása kifejezetten ellenjavalt.

Szó sincs róla. A kenyér kemencében sül, több száz fokon. Onnan kikerülve sem parazitákat, sem egyéb kórokozókat nem tartalmaz. Férgekkel sok más módon fertõzõdhet egy kutya, pl. nyers húsoktól, férges kutya ürülékének szaglászása, nyalogatása által, de a kenyértõl biztosan nem. A kenyér etetésénél egy dologra kell nagyon figyelnünk, mégpedig arra, hogy a kenyér a tárolás, a száradás (szikkadás) alatt nagyon könnyen megpenészedik, ezért több napos, és fõleg szobahõmérsékleten, nejlonzsákban tartott kenyeret TILOS bármelyik állattal feletetni. A penész a szervezetben ugyanis komoly májkárosodást okozhat.

Mikor lesz ivarérett egy kutya?

Szukáknál az elsõ tüzelés megjelenése jelzi az ivarérettség kezdetét. Kistestû fajtáknál ez korábban –átlagosan 7-8 hónapos korban, nagytestûeknél késõbb,- átlagosan 9-10 hónapos korban következik be. A tüzelés kb. 17-21 napig tart, a külsõ nemi szervek duzzanata, véres-savós jellegû váladékozás jellemzi. Kanoknál az ivarérettségnek nincsen egyértelmû jele, bekövetkezte kb. megegyezik a szukáknál tapasztalt idõpontokkal. A kanokra jellemzõ párzó mozdulatok megjelenése jól tartott, egészséges kiskutyáknál ennél jóval korábban is megfigyelhetõ.

A szuka kutya nemi mûködése ciklusos. A tüzelési idõszakok kb. 17-21 napig tartanak és 4-6 havonta ismétlõdnek Kezdetben a péraajkak megduzzadnak, eleinte véres, késõbb inkább világos, áttetszõ váladék ürül a hüvelybõl (ami nem ugyanaz, mint a nõknél a menstruáció!). A párzásra általában a tüzelés kezdetétõl számított 10.-13. napon kerül sor. A szuka csak a termékenyülésre alkalmas néhány napban hajlandó csak párosodni. Pároztatásra legkorábban a 3. tüzelést (betöltött 18. hónapos kor fölött) szabad kihasználni.

A kutya vemhessége átlagosan 62-65 napig tart. A várható alomszám erõsen függ a szuka testméretétõl. Kis testû fajtáknál   (pl. csivava, yorkshire terrier) az átlagos alomszám 2-4, nagy testû fajtáknál (pl. vizsla, német dog, rottweiler) nemritkán 10 fölötti számú kölyökre számíthatunk. Idõsödõ szukáknál csökken a termékenység, ezáltal kevesebb kölyök születése várható. A vemhesség táplálékigénye nem lényegesen több az átlagosnál, ezért a vemhesség alatt nem célszerû lényegesen több táplálékkal ellátni a „kismamát”. Egy túlsúlyos, elhizlalt szukánál gyakoribbak az ellési komplikációk. A fialáshoz idõpontjához közeledve a szukának biztosítsunk megfelelõen tágas, nyugodt helyet, ahol a kölyköket világra tudja hozni. Tekintettel arra, hogy a fialások többsége az éjszakai, hajnali órákra esik, célszerû az ellés elõtti idõszakban fokozottan figyelni éjszaka is a szukát. Az esetek jelentõs részében a fialás magától lezajlik a természet rendje szerint, de azért nem árt az óvatosság, mert komplikáció bármikor bekövetkezhet .Még egy zavartalanul lezajlott fialás után is érdemes kihívni állatorvost, aki megvizsgálja a szukát, nem maradt-e a szülõútban kölyök vagy magzatburok, továbbá elvégzi az újszülött kiskutyák vizsgálatát is.

Mi a teendõnk a szoptató szukával?

A szoptatás jelentõs mértékben igénybe veszi az anyakutyát. Az anyatejjel óriási mennyiségû tápanyagot, folyadékot ad át a kölyköknek. Ezeknek az anyagoknak a képzéséhez jelentõs többlettáplálékot igényel, folyadékigénye  is jelentõsen megnõ. Ilyenkor nagy mennyiségû, biológiailag értékes, táplálékot kell nyújtanunk számára. Jó minõségû, magas fehérje- és energiatartalmú tápok, húsfélék, tejtermékek alkalmasak a szoptató szuka számára. Tekintettel arra, hogy az anyatejjel nagy mennyiségû kálciumot ürít, fokozottan oda kell figyelni a kálciumbevitelre. Különösen kistestû, bõtejû szukáknál fenyeget az ijesztõ tünetekkel, görcsökkel, remegéssel járó kálciumhiányos kórkép lehetõsége. Fõleg a nagy almokat szoptató szukákra jellemzõ, hogy a szoptatás második-harmadik hetére vészesen lefogynak, ilyen esetekben a szoptatás idejére a táplálékot naponta több alkalommal is nyugodtan felkínálhatjuk neki.

A fogamzásgátló módszerek két nagy csoportba sorolhatók: Az elsõbe a hormonális módszerek tartoznak. Ebbõl létezik olyan, amelyik a szuka tüzelését blokkolja, azaz az ivarzási tünetek ki sem alakulnak, illetve létezik „esemény utáni” kezelés. Újabban ismerünk egy harmadik kezelési módszert, amely a vemhes szukában vetélést idéz elõ. Ezen módszerek közös jellemzõje, hogy hormonokkal terhelik az állat szervezetét és komoly mellékhatásokat (méhgyulladás, petefészekciszta, emlõdaganat) is okozhatnak. Használatukat csak indokolt esetben javasoljuk, akkor, ha a tulajdonos szeretne még kölyköket a késõbbiekben. Amennyiben nem szeretne, inkább javasolt a sebészi módszer, amelynek lényege a petefészkek (és szükség esetén a méh) eltávolítása. Ez a módszer életre szóló megoldást eredményez és nem terheli hormonokkal a szervezetet.

Külföldi statisztikai adatok szerint legkedvezõbb az elsõ tüzelés elõtt (kb. 5-7 hónapos korban) elvégeztetni a mûtétet. Ennek az a fõ indoka, hogy a kutyáknál rendkívül gyakori emlõdaganatok elõfordulási esélye ebben az esetben a legcsekélyebb. Minél többször tüzel egy szuka, sajnos annál nagyobb esélye van idõsebb korában az emlõdaganatra.

Szuka kutyák szervezetében a tüzelés után kb. másfél- két hónappal –hormonális hatásra kialakuló élettani jelenség. A hormonok hatására anyaszerû viselkedés alakul ki, a szuka különbözõ tárgyakkal úgy bánik, mintha a kölykei volnának,- vackot készít, „gondozza” ezeket a tárgyakat. A tejmirigyek megduzzadnak, megindul a tejképzõdés. Ha elárvult kölyköket teszünk ilyen szuka alá, képes szoptatni, felnevelni õket. Az álvemhesség a szuka szempontjából káros, mert a tejpangás az emlõmirigyekben gyulladást okozhat. Az álvemhességet célszerû minél elõbb megszûntetni, az állatorvosok rendelkeznek erre a célra megfelelõ gyógyszerekkel.

Igen, amennyiben nincsen tenyésztõi szándék. Az ivartalanítás csökkenti kan kutyák aggresszívitását és a kóborlási hajlamát. Sok kan kutyánál megfigyelhetõ a túlzott szexuális aktivitás, emberek lábán, berendezési tárgyakon párzást imitál. Ez a kellemetlen jelenség is megszûntethetõ az ivartalanítással.

Nem igaz. A helyzet ennél ugyanis bonyolultabb, mert a kutyafajták várható élettartama között jelentõs a különbség. Egy német dog esetében a 8-9 év már igen magas kornak számít, míg egy kistestû fajtánál (pl. tacskó, csivava) ugyanez még csak középkorúnak minõsíthetõ. Általánosságban kimondható, hogy minél nagyobb egy kutyafajta, általában annál rövidebb a várható élettartam.

 Az elõbbiek alapján ez erõsen függ a fajtától. Óriás testûeknél 7-8 éves kor fölött, nagytestûeknél 8-9 éves kortól, közepes tesûeknél 9-11 éves kor fölött, kistestûeknél pedig 10-13 éves kortól tekintjük idõsnek a kutyát.

Idõs korban általában csökkennek a szervfunkciók. Kevesebb, de magasabb biológiai értékû táplálékra van szüksége egy idõsebb állatnak. A tápgyártók kifejezetten idõs kutyák számára gyártanak speciális összetételû tápokat, megemelt mikroelem és vitamintartalommal, valamint külön hozzáadott „öregedéslassító” anyagokkal, pl. antioxidánsokkal. Az érzékszervek mûködése is romlik, csökken a szaglás-, a látás- és hallásképesség. A mozgásigény is jelentõsen csökken, az idõs állatok lényegesen többet pihennek. Nagyon fontos a kiegyensúlyozott táplálkozás, kerüljük az idõs állat elhízását! A gyakori ízületi problémák miatt célszerû valamilyen porcvédõ készítményt adni kedvenceinknek. A kevés mozgás miatt gyakran túlnõnek a karmaik, ami további akadályt jelent a mozgásban. Ezeket célszerû rendszeresen vágatni. Fordítsunk különös gondot a fogazat rendbe tartására! Idõs korban nagyon gyakoriak a fogkövességgel összefüggõ szájüregi gyulladások. Ha lehet, kíméljük õket az idõjárás viszontagságaitól, mert az idõs szervezetet ezek a hatások fokozottan igénybe veszik. Az Egyesült Államokban elterjedt gyakorlathoz hasonlóan mi javasoljuk az éves védõoltásokhoz kapcsolódva a geriátriai szûrõvizsgálatok bevezetését. Egy alapos fizikális vizsgálat a laborvizsgálatokkal együtt sok rejtett problémára fényt deríthet. Az idõben kiderülõ, rejtetten fejlõdõ betegségek sokkal sikeresebben kezelhetõk. Ezek az intézkedések sokat segítenek abban, hogy az idõsödõ kedvenceink minél tovább élhessenek megfelelõ életminõségû életet gazdáik örömére.

Ha a kutya nem gyógyítható betegségben szenved, állapotának javítására a tudomány mai állása szerint nincs reális esély, továbbá a földi létezés számára láthatóan kínnal, fájdalommal jár, akkor az állatorvos fel fogja ajánlani az eutanáziát. Az elválás pillanatai nagyon szomorúak, de gondoljunk bele: a sok-sok közösen eltöltött év emlékéül tartozunk annyival hûséges társunknak, hogy nem hagyjuk indokolatlanul szenvedni és hozzásegítjük õt a kegyes halálhoz.