Feltehetõen ezt a telet sem fogjuk kemény hidegek és havazás nélkül átvészelni. Nézzük, milyen veszélyeket jelent a tél a háziállataink szempontjából.

Mennyire viseli meg a hideg kedvenceinket?
A magyarországi éghajlati viszonyok között tapasztalható téli hõmérséklet többnyire nem okoz jelentõs problémát háziállatainkban, néhány extrém hideg éjszakától és hajnaltól eltekintve. A természet bölcsessége révén a téli hideg nem egyik pillanatról a másikra áll be, a megfelelõen táplált kutyák az õsz során a fokozatosan csökkenõ hõmérséklettel párhuzamosan téli bundát növesztenek. k A hideggel szembeni érzékenység természetesen változó az egyes kutyafajtáközött, minél kisebb testtömegû és minél rövidebb szõrû a kutyus, általában annál érzékenyebb a hidegre. Bizonyos fajták (ölebek) adottságaik révén nem tarthatók télen a szabadban. Kertben, szabadban tartott kutyák esetében „illik” kutyaházat biztosítani ebünknek. Egy jó kutyaház akkora méretû, hogy a kutyus állva is elférjen benne kényelmesen (a kutyák alvás közben ugyanis többször fölállnak, nyújtóznak egyet és visszafekszenek), a bejárat nem túl nagy rajta, téli idõszakban célszerû a bejárat elé valamilyen vastagabb textíliát, padlószõnyeg-darabot szögelni, az így kialakuló zárt légteret már be tudja fûteni testmelegével ebünk. Az sem árt, ha a talaj szintjérõl elemeljük a házat,(pl. egy raklapra helyezzük), így csökkentjük az alulról történõ lehûlés és az átnedvesedés esélyét. Sokan panaszkodnak arról, hogy kutyájuk a világért sem használja a gyönyörû, „kacsalábon forgó” házát. Ennek oka az, hogy a gazdi nem „kutyaszemmel” nézve helyezte el a házat. A kutya számára a gazda, a család a „falka”, a legfontosabb dolog a világon. Ha a kutyaház az udvar egy távoli pontján van elhelyezve, úgy, hogy onnan a kutyus nem tudja „szemmel tartani” imádott gazdáit, nem fogja használni és inkább a bejárat elõtti lábtörlõn kuporog a hidegben, csak hogy érezze, lássa, hallja gazdáit.
Téli idõszakban célszerû a szabadban tartott állatok fejadagját megemelni, kalória és zsírdúsabb táplálékot biztosítani, ugyanis a testmelegük fenntartásához több energiát igényelnek ilyenkor.

Mi a helyzet a cicákkal?
Ha rajtuk múlna, legszívesebben a jól fûtött szobában, az ágyon vagy a radiátoron heverészve töltenék el a téli napokat. Ahol a gazdi megengedi, legjobb a lakásban a cicáknak. Ha mégsem, akkor is biztosítsunk számukra valamilyen védett zugot a pincében, garázsban, ahol egy faládát vagy dobozt kibélelünk számukra jó meleg rongyokkal.

A hideg- csakúgy, mint embereknél- hajlamosítja állatainkat a hûléses betegségekre. Célszerû az ivóvizet valamilyen zárt térben, temperált körülmények között tartani és ezzel a langyos ivóvízzel többször megkínálni kedvencünket, ugyanis a túl hideg ivóvíz náluk is könnyen torokgyulladást okozhat. Nagy hidegben meg is fagy az itatóedényben, így nem tudja szomját oltani az állat.
A havazás is okozhat problémát, elsõsorban az „elsõteles” fiatal kutyusoknál, akik önfeledten örülnek ennek a puha, fehér valaminek, és nagyokat harapnak a hóba. Gyakran ennek a játéknak is torok-, vagy mandulagyulladás a vége.

Nagyon élvezetes dolog szakadó hóban nagyot sétálni kutyánkkal, vastag aljszõre általában teljesen száraz marad és megvédi az átnedvesedéstõl (még rövidebb szõrûeknél is). Idõnként megrázza magát és megszabadul a ráesett hótól. Ilyenkor nagyon nem érdemes dörzsölgetni, simogatni a szõrzetét, ezzel a mozdulattal ugyanis mi magunk visszük be a nedvességet a szõr mélyebb rétegeibe, aminek szintén meghûlés lehet a vége.
Nagy hóban gyakran fordulnak elõ végtagsérülések, ugyanis a hótakaró „ápol s eltakar”, ebünk ilyenkor könnyen belelép éles tárgyakba, üvegszilánkba, hulladékba. Nem árt tudni, hogy a talppárna és a lábujjak környéke érhálózattal dúsan átszõtt és az itt elszenvedett sérülések komoly vérzéssel is járhatnak. Különösen városi kutyáknál okoz problémát a járdák síkosságmentesítésére használt só. A sós lé kimarja a kutyák talppárnáját, fájdalmas bõrgyulladást, sántaságot okoz. Megelõzésére jó módszer, ha séta elõtt bekenjük kedvencünk lábát valamilyen nem illatosított kézvédõ kenõccsel, de legjobb a kifejezetten erre a célra forgalomba hozott állatgyógyászati mancsvédõ készítmény.
Újabban kiscipõt is lehet kapni négylábúak számára, elõnye, hogy a séta befejeztével könnyebb letakarítani a kutyus lábvégeit, mielõtt a lakásba engedjük.